Mese

Colettnél olvastam (már megint) egy nagyon jó bejegyzést a meséről. Rudolf Steiner - a Waldorfosok jól ismerik - gondolatindító sorai ismerősek, hiszen az egyik legkedvesebb olvasmányom az Ő tollából ered: A szabadság filozófiája. A Colettnél idézett sorokból én ezt emelem ki:
"Ha nem akarjuk, hogy a gyermeki lélek sivárrá váljék, akkor nem szabad absztrakt fogalmak béklyójába verni. Kapcsolatban kell maradnia mindazzal, ami a lét mélyében gyökerezik. Ezért nem tehetünk nagyobb jótéteményt a gyerek lelkének, mintha hatni engedjük rá azt, ami összeköti a lét és a mese gyökereit. "
A mesék bizony a lét mélyében gyökereznek, ősi múltunkból kaptuk, s nekünk kell továbbvinni kellő tisztelettel és alázattal.
Sokan úgy gondolják, hogy egy varázslatos, nemlétező világot idézünk meg a mesékkel, s ott minden szép és jó. Nos, aki ezt állítja, az még nem olvasott mesét.
Mert bizony keményen meg kell küzdeni a célokért a mesékben is... Mi is a mese?
A mese egységes és egylényegű világkép, lélekkísérő szakrális szöveg, az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásainak eszköze. Ha figyelmesen olvassuk a meséket rájövünk, hogy a mesék tanításai megegyeznek a főbb vallási rendszerek tanításaival. Szimbólumrendszerük tiszta és érthető - csak figyelnünk kell, és befogadónak lenni.
Foly. köv., most mennem kell Annáért.