Mesék fényképezőgépre

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörűséges tündér. Hófehér ruhájában olyan volt, akár egy tündöklő hópihe. Oly szép volt, hogy a fején lévő pici aranykoronát észre sem lehetett venni, mert akárki emberfia meglátta, nem tudta levenni a tekintetét az arcáról.
Szépsége mellett kedvessége volt a másik kincse.
Bőkezűen bánt velük.
Akárki ránézett, mosolyogva tekintett vissza.
Bárki szólt hozzá, kedvesen válaszolt.
Nálam lakik ez a tündér.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesék fényképezőgépre

A Nap már lemenőfélben volt, sugarai megcsillantak a folyó víztükrén.
A két vándor, megpihent. Hű segítőik, a lovaik is pihentek. Jól esett a pihenés a nagy melegben. A víz hűsítő közelsége, az enyhe szél simogatása enyhítette a hőséget. Mintha két világ határán álltak volna: egyik oldalon gyönyörű, szemkápráztató fényesség, mely elnyomta a halványabb fényeket, s már csak az árnyak voltak láthatók.
A másik oldalon tisztán kivehető volt minden: a fák ágainak rezdülése, a madarak repülése, a virágok sóhajtása.
Nehéz út volt mögöttük... Teherhordójuk a barátság - ha kell, egymást segítik az úton. Jókedvük - másik hű kísérőjük - mindig velük van s bizony, enélkül göröngyösebb lenne az útjuk. Volt pár falat az elemózsiás tarisznyában... jóízűen megosztoztak rajta. Nézték egy kicsit az aranyló fényeket, majd lóra pattantak, s elindultak a fák, a madarak és a virágok felé.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesék fényképezőgépre

Szarvaskőben megáll az idő. Minden olyan egyszerű és tökéletes.
A színek, a levegő mozgása, az ébrenlét csendje.
És ez a pitypang: ahogy ott állt magányosan, átadva magát az elmúlás-újjászületés varázsának. Már útjára bocsátotta néhány gyermekét, s a többinek ezt suttogta: várj a jó szélre...
Hallottam.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesék fényképezőgépre

Napsütés, Szeged... ez így lett kitalálva.
Ebédidő... s mint a mesékben:
"a kicsi madár ott csivitelt a lábainál,
s mintha azt mondta volna: kérlek, adj egy morzsát,
ma még nem ettem egy falatot sem.
A vándor lecsippentett
az elemózsiájából egy falatkát, s odaadta a madárnak".

Vándorok vagyunk mindannyian...

Ez tetszik, tovább olvasom»

Az én világom

Egy homokszemben lásd meg a világot,

Egy vadvirágban a fénylő eget,

Egy órában az örökkévalóságot,

S tartsd tenyeredben a végtelent.

(William Blake)

Ez tetszik, tovább olvasom»