Szarvaskőben megáll az idő. Minden olyan egyszerű és tökéletes.
A színek, a levegő mozgása, az ébrenlét csendje.
És ez a pitypang: ahogy ott állt magányosan, átadva magát az elmúlás-újjászületés varázsának. Már útjára bocsátotta néhány gyermekét, s a többinek ezt suttogta: várj a jó szélre...
Hallottam.
2009. május 19., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése