Szarvaskő

Ha még nem tudjátok, hogy hova menjetek el pihenni, kikapcsolódni, ITT egy ötlet.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Intermezzo

Csütörtök Szeged, péntek-szombat-vasárnap Budapest. Végre itthon.
A kellemesen hajtós hétvége után csupa olyan dologgal szeretnék foglalkozni amit szeretek (a családom és a munkámon kívül): Nordic walking edzéseket tartok, mesézek és tanulás-módszertani tréningek - IPOO minimum - vannak a listámon (talán még tudok segíteni az érettségik előtt).
Bármilyen furcsa, ez mind összefügg: a nordic koordinált mozgást igénylő, elsősorban diagonál mozgásra alapuló technika (tehát dolgozik rendesen mind a két félteke). A mese - a zömében jobbkezes társadalom oly elhanyagolt jobb féltekéjét kondicionálja. A tanulásmódszertan - ezen már nem is csodálkozunk - a holisztikus gondolkodás felé irányít bennünket, ami szintén "fullos" agymunka.
Ép testben ép lélek.
A mozgás kell, de a NW mire jó? Állóképesség javítására, a kis röcögős zsírpárnácskák ledolgozására, javítja az anyagcserét, a váll, a hát, a nyak ízületeit is karban tartja, segíti a mozgáskoordinációt, fejleszti a gyorsaságot... akit bővebben érdekel írjon, és válaszolok.
Mese: nincs olyan életút, amit a mesék ne képeznének le. Mindenkinek megvan a maga meséje alaposan becsomagolva szimbólumokba. Ezeknek a kódoknak a megértése egy segítővel nem is olyan nehéz. A beszélgetések után ez is úgy működik, mint az edzések közötti nyugalmi fázis: bőszen dekódol az agy, s szépen lassan letisztulnak a mesei üzenetek.
Tanulásmódszertan, információ feldolgozás. Ez sem a lineáris gondolkodást támogatja. Mindenki megdöbben, amikor megtapasztalja azt az örömet, amikor az általa tárolt információk rendszereződnek, s nem egy nagy maszlagot tárol, hanem egy jól használható adatbázist a két kis füle között.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mese

Colettnél olvastam (már megint) egy nagyon jó bejegyzést a meséről. Rudolf Steiner - a Waldorfosok jól ismerik - gondolatindító sorai ismerősek, hiszen az egyik legkedvesebb olvasmányom az Ő tollából ered: A szabadság filozófiája. A Colettnél idézett sorokból én ezt emelem ki:
"Ha nem akarjuk, hogy a gyermeki lélek sivárrá váljék, akkor nem szabad absztrakt fogalmak béklyójába verni. Kapcsolatban kell maradnia mindazzal, ami a lét mélyében gyökerezik. Ezért nem tehetünk nagyobb jótéteményt a gyerek lelkének, mintha hatni engedjük rá azt, ami összeköti a lét és a mese gyökereit. "
A mesék bizony a lét mélyében gyökereznek, ősi múltunkból kaptuk, s nekünk kell továbbvinni kellő tisztelettel és alázattal.
Sokan úgy gondolják, hogy egy varázslatos, nemlétező világot idézünk meg a mesékkel, s ott minden szép és jó. Nos, aki ezt állítja, az még nem olvasott mesét.
Mert bizony keményen meg kell küzdeni a célokért a mesékben is... Mi is a mese?
A mese egységes és egylényegű világkép, lélekkísérő szakrális szöveg, az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásainak eszköze. Ha figyelmesen olvassuk a meséket rájövünk, hogy a mesék tanításai megegyeznek a főbb vallási rendszerek tanításaival. Szimbólumrendszerük tiszta és érthető - csak figyelnünk kell, és befogadónak lenni.
Foly. köv., most mennem kell Annáért.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Világzene

Fabula Rasa és Szirtes Edina Mókus
A Lajtha László Zeneiskolában volt a koncertjük. Sajnos nem voltam Szentesen.
Hallgassátok meg, milyen jó zenét játszanak.
No igen, már megint mese: Tiszta Mese!
Ízelítő: ITT.

Nem tudja azt senki csak a jó Isten
Milyen bánat nyomja az én szivemet
Ha kicsapna tenger lenne belölle
Nagy a világ elborítná örökre.
Ha kicsapna tenger lenne belölle
Nagy a világ elborítná örökre.

Arra kérem én a jó Istenemet
Gyógyítsa meg az én gyenge szívemet
Gyógyítsa meg csak még egyszer ha lehet
Ha nem pedig most vegyen el engemet.
Gyógyítsa meg csak még egyszer ha lehet
Ha nem pedig most vegyen el engemet.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Új imázsfilm Budapestről

A múlt hétvégén a Magyar Géniusz Program keretében az első budapesti Országos Tehetségnapon voltam - ami már önmagában is szuper volt - a szombati program a Millenárison volt. Vártuk az előadásokat, s egyszer csak egy kellemes dallam kíséretében A FILM kockái kezdtek el peregni a kivetítőn. Csak néztem. Sokan mások is, és olyan büszkeséggel vegyes boldogság töltötte el a szívemet. Furcsállom is, hogy még nem láttam ezt a filmet, pedig nem most készült.
Beágyazni nem tudtam, de ITT megnézheted.
Kíváncsi vagyok, hogy én vagyok csak ennyire elfogult már megint a magyarságommal, vagy másoknak is ellágyul egy kicsit a szívük, és magasabbra emelik a fejüket - csak úgy ösztönösen, mert mi is magyarok vagyunk.
Mint Ők, akikre én nagyon büszke vagyok.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Ne féljetek, velünk vagytok s mi veletek

Volt egyszer egy lehetőségünk arra, hogy megmutassunk összetartozunk, mi magyarok.
Azóta is fáj a szívem, hogy sokan nem így gondolták.

Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza!

Ne féljetek, nem megyünk haza
Minket már régen nem hív a Haza
Mely álmaink bölcsője, sírja volt
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát
Nincs, ki megfújná a trombitát
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Az már oly régen a másság temploma
És te is csak szolga, rab vagy ott
Bár zsebedben útlevél ragyog
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk, az mind magyar sziget
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya
Sorsunk már rég nem sorsotok
Árulók, latrok, újgazdagok
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér a testvérnek farkasa
Ki hajnalig háromszor megtagad
Légy átkozott, légy gazdagabb
Ne féljetek, nem megyünk haza

Dortmund, 2004. december 05.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Gondolatok márciusban

Ahogy közeledik március idusa úgy gyűlnek bennem azok a messziről hozott, mélyen elraktározódott érzések, amit én csak így hívok: Hazaszeretet. Szeretem a hazámat, a magyar népet, a magyarságomat. Hálát adok, hogy magyarnak születtem és megkaptam azt az áldást, ami a magyarságomhoz jár: először is a népmeséket, amellyel olyan archaikus és szakrális tudáshoz juthatunk, mely a mindennapjaink nehézségein és átsegít; nyelvünk szépségét, zenei múltunkat, a Kárpátok ölelésében ezt a szép hazát, azt az ősi kultúrát, ami kevés népnek adatott meg. Talán a munkám miatt is gyűlnek bennem ezek az érzések: népmese és rovásírás tábor összehozásán ügyködöm.
Ma pedig kaptam egy verset. Nem a listavezető nálam Wass Albert, de szeretem a műveit. Ez a verse pedig ma nálam célba talált.

Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Nem tudhatom...

Anna lányom református iskolába jár, ahol nemcsak oktatják a gyerekeket, hanem jóra nevelik és tanítják is őket. Projekt hétre készülődnek, a '48-as eseményekhez kapcsolódó anyagot dolgozzák fe. Petőfi Szülőföldemen című versét olvasta a tanítójuk, amit meg is kellett tanulniuk. Este Anna elmondta a verset, és elmondta a verssel kapcsolatos érzéseit is.
Mondta, hogy nagyon meghatotta, amikor a tanító néni elolvasta, s neki az a versszak tetszett a legjobban, amelyik így kezdődik: "Gyermek vagyok..." Bevallotta, hogy ő bizony nagyon elérzékenyült, s láttam, hogy most este is. Zizi lányom is bekapcsolódott a beszélgetésbe, s persze, hogy előjött a témához illő, szívünknek nagyon kedves versünk: Radnóti Miklós- Nem tudhatom c. verse. Elkezdtük mondani együtt Zizivel (amikor Szarvaskőben felmegyünk a várromhoz és körülnézek, akkor ez jut először eszembe), s éreztem, hogy milyen érzések kavarognak bennem. Mivel a vers "bennem van", így nem zavart, hogy a könnnyeimtől nem láttam a könyvet, de láttam Annát és hallottam, hogy néha Zizi hangja is elcsuklik.
Hosszú ideig a vers első része fogott meg, s most az utolsó nyolc sor az, aminek érzem a súlyát.
Én már nagyon vágyom AZT a békét.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesék és mantrák

A mese a mindennapjaim része. Ha véletlenül úgy telik egy napom, hogy nem olvastam el egy mesét akkor nem is alszom olyan jól, mert a lelkemnek is hiányzik.
Ilyenkor az esti imám után el szoktam mondani egy mantrát, ami igaz, nem pótolja a mesét, de a pozitív gondolkodásomat, a jobbá válásomat, a céljaim elérését segíti.
Tanultam egy újat...
Egy kedves ismerősömmel beszélgettem - mi másról, mint mesékről - és elmondta, hogy az ő meséje a Hétszínvirág. Valentin Katajev tollából ered ez a mese, s eleinte kicsit furcsállottam, hogy miért tetszik neki ez olyan nagyon.
Régóta ismertem a történetet és a "mondókát" is.
Folytatva a beszélgetést, emlékeiből elővarázsolta, hogy a mese szereplője Anna (az ismerősöm lánya Hanna, az enyém Anna) szinte csak erre csak emlékszik a történetből és a következő "mondókára":

"Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg dél fele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz, kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek - és itt jön Annuska kívánsága"

Ahogy elmondta nekem ezt a "versikét" az ismerősöm, hirtelen döbbentem rá, hogy ez egy mantra.

A gondolat és a szó teremtő ereje időtlen idők óta létezik.
Próbálják ki Ti is.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Születés Hete

Hamarosan a szívemnek nagyon kedves programsorozat indul be országszerte: a Születés Hete. Alig van már város, ahol ne lennének rendezvények, előadások ebben a varázslatos témában.

A születés egy csoda.

S így volt ez mindig. Amíg nem birtokoltuk azt a tudást, ami megmagyarázta a szülés természetét, addig nem volt más, mint a hit és a félelem.

A magyar néprajzban sok érdekességet lehet találni a születéssel, a várandósággal kapcsolatosan. Próbálták megkönnyíteni a szülést különböző mágikus cselekvésekkel, amelyeken ma talán már jót derülnénk, de ezek a cselekvések erővel bírtak. Azért, mert a pozitív gondolkodást segítették: mivel ezt és ezt teszem, ezért minden rendben lesz.

Azt hiszem előveszem a meséket is, és keresgélni fogok születéssel kapcsolatos meserészleteket is.

Addig is egy igaz történet. Lehet, hogy ismeritek a Dr. House-ból, de ez az eredeti – a sorozatban lévő néhány filmkocka, igaz történeten alapul, melyet a műtéten résztvevő szülész mesélt el.

1999-ben egy magzati méhen belüli műtét során a kis, 21 hetes Samuel keze kicsúszott a méhből és a sebész hozzá képest hatalmas ujja gyengéden visszasegítette az apró kezet a védett anyaméhbe. A kisfiút súlyos gerincproblémával műtötték, majd a méhet visszazárva rendesen fejlődött és 1999. december másodikán egészségesen született meg.

"A műtétet a méhen belül hajtották végre, tehát a magzatnak semmilyen része nem került ki a méhből. A méh külsején végzett finom mozgatás segítségével állították be a magzatot az operációhoz szükséges helyzetbe. A teljes operáció egy és egy negyed órát vett igénybe, és amikor elkészültek, mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. A szemem sarkából azt láttam, hogy a méh megrázkódik, majd hirtelen egy kar bukik ki belőle, ami visszahúzódott, míg csak a kis kéz látszott. Az orvos odanyúlt és megemelte a kezet, mely rögtön reagált és megszorította az orvos ujját. Az orvos megrázta a pirinyó öklöcskét. Az egész olyan gyorsan történt, hogy a mellettem álló nővér csak annyit kérdezett:

„Mi történt?”

„Kinyúlt a gyerek a méhből” - mondtam.

„Ó, mindig ezt csinálják” – felelte.

Ez tetszik, tovább olvasom»