A mese a mindennapjaim része. Ha véletlenül úgy telik egy napom, hogy nem olvastam el egy mesét akkor nem is alszom olyan jól, mert a lelkemnek is hiányzik.
Ilyenkor az esti imám után el szoktam mondani egy mantrát, ami igaz, nem pótolja a mesét, de a pozitív gondolkodásomat, a jobbá válásomat, a céljaim elérését segíti.
Tanultam egy újat...
Egy kedves ismerősömmel beszélgettem - mi másról, mint mesékről - és elmondta, hogy az ő meséje a Hétszínvirág. Valentin Katajev tollából ered ez a mese, s eleinte kicsit furcsállottam, hogy miért tetszik neki ez olyan nagyon.
Régóta ismertem a történetet és a "mondókát" is.
Folytatva a beszélgetést, emlékeiből elővarázsolta, hogy a mese szereplője Anna (az ismerősöm lánya Hanna, az enyém Anna) szinte csak erre csak emlékszik a történetből és a következő "mondókára":
"Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg dél fele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz, kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek - és itt jön Annuska kívánsága"
Ahogy elmondta nekem ezt a "versikét" az ismerősöm, hirtelen döbbentem rá, hogy ez egy mantra.
A gondolat és a szó teremtő ereje időtlen idők óta létezik.
Próbálják ki Ti is.
2010. február 13., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése