A szeretetről és a fájdalomról

Jó pár éve olvasgatom már az itt található verseket: Janedoe kedvencei .
Ami a legjobb, hogy mindig találok újat és ismeretlent, s így lesz az én gyűjteményemben egy újabb kedves vers bejegyezve.
A most talált új vers nagyon mélyen érintett.
Mindig azt mondom a lányaimnak, hogy a természet rendje az, hogy én megyek el hamarabb, s ők maradnak majd egymásnak, őrizve belőlem egy icinke kis részt.
De mi van akkor, amikor a "természet" rendje felborul, s az apának kell temetni a fiát...
Minden gyászoló apa fájdalma benne van Choli bácsi csendes kiáltásában: Fáj

Ez tetszik, tovább olvasom»

Játék

Szeretek játszani a szavakkal. A múltkori tanulásmódszertani tréningen játszottunk.
Mindenki gondolt egy tárgyra, s arról írt 10 főnevet, 10 melléknevet és 10 igét. Ezt a "listát" továbbadta a balra mellette ülőnek, akinek az volt a dolga, hogy a 30 szóból hatot bekarikázzon. Megint tovább került a papír: akihez eljutott, annak egy verset kellett "faragni" oly módon, hogy a kiválasztott hat szó szerepeljen benne.
A kedvenc "verseim"; a versek után a "költő" neve, illetve a tárgy neve, amire az első "játékos" gondolt.

Imbolyog a világ,
a tavasz minden illata sokat sejtet.
A Nap ereje megmelegíti a lelkeket,
s romantikával tölti meg a lelkeket. (Máté - Gyertya)

Csinos kis kégli lesz majd, ha
felújítom.
Látok száz kis lámpát égni,
s tükröt a plafonon.
Egy kényelmes fotelben ülök,
míg a Hold besüt az ablakon. (Erik - Ház)

És amit én kreáltam:

Amorf keret:
színtelen, átlátszó.
S mert modern, ne gondold, hogy
átlátszik a lélek. (Ildikó - Ablak)

A mesetáboros gyerekeimmel többek között ilyet is fogunk játszani.
Szívesen várok ötleteket!

Ez tetszik, tovább olvasom»

Ne féljetek, velünk vagytok s mi veletek

Volt egyszer egy lehetőségünk arra, hogy megmutassunk összetartozunk, mi magyarok.
Azóta is fáj a szívem, hogy sokan nem így gondolták.

Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza!

Ne féljetek, nem megyünk haza
Minket már régen nem hív a Haza
Mely álmaink bölcsője, sírja volt
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát
Nincs, ki megfújná a trombitát
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Az már oly régen a másság temploma
És te is csak szolga, rab vagy ott
Bár zsebedben útlevél ragyog
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk, az mind magyar sziget
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya
Sorsunk már rég nem sorsotok
Árulók, latrok, újgazdagok
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér a testvérnek farkasa
Ki hajnalig háromszor megtagad
Légy átkozott, légy gazdagabb
Ne féljetek, nem megyünk haza

Dortmund, 2004. december 05.

Ez tetszik, tovább olvasom»