Magyar karácsony

Még karácsony előtt írtam (és olvastam), de valami miatt elmaradt a közzététele.
Karácsony üzenete úgysem egy napra szól.

Karácsony közeledtével jönnek a gyerekek a néprajzos foglalkozásokra - "Őrizd a hagyományt, és a hagyomány megőriz téged" -, és áhítattal hallgatják, hogyan is volt régen. Varázsolunk is, hol ezt, hol amazt - egyszer dióval, egyszer mondókával, egyszer mesével - a múltat a jelenbe.
Amikor Dsida Jenő megírta a szerintem legszebb karácsonyi versét, azt láthatta, amit most én ezekben a csillogó gyerek-szemekben: "Tiszta öröm tüze átég a szemeken".
Szeretem ezt a karácsony-várós időszakot. Mindig is szerettem.

Tomory Zsuzsa nagyon szépen fogalmazza meg a Karácsony látható és láthatatlan szépségét, örömét, üzenetét:

"Karácsony, az új élet, a naponta megújuló csodák ünnepe népünk életében. Az ég a földig hajol csillagaival e napon, s a földben szunnyadó szemek új élet álmát hintik a rögökbe. Az új hó csendes, fehér áhítatába öltöztetett világában megszólalnak az állatok, a növények, s elmondják titkaikat a rájuk figyelő embernek. Fényléptekkel érkező Csodaszarvasunk az Élet dalát zengi, s kerecsenszárnyon szállnak a karácsonyi imák az Ég felé. A jó Isten két kézzel szórja áldásait erre a világra. A lelkiismeret aranytükörébe nézve őrizte teste-lelke tisztaságát a magyar, a rábízott magyar élet csodáját. Istentisztelete egyenes derekú Isten elé állás a szeretet, az élet, a lélek, s az igazság jegyében.

Emlékeztessük önmagunkat magyar életünk csodájára, s lássuk hibátlan szépségében újjáéledni. Ajándékozzuk meg önmagunkat egységünk tudatával, amit embergyártotta határok nem tudnak megsemmisíteni. Valamennyien a magyar életfa gyümölcsei vagyunk: kisalföldiek, felvidékiek, kárpátaljaiak, erdélyiek, alföldiek, délvidékiek, őrvidékiek, dunántúliak, palócok, székelyek, csángók, moldovaiak, mezőségiek, bácskaiak, bánságiak, jászok, kiskunok, somogyországiak. Ünnepeljünk együtt, hálát adva magyar életünk áldásaiért. Küzdjünk a jelenbe rejtett jövő megújuló magyar életének csodájáért, s kövessük ünnepelő őseink lépteit.

Külön gonddal, „angyalfia”-ként tegyük drága anyaföldünk szent ajándékait, erősítésként adott kincseit életfánk alá."

Mindenki tiszte szerint tehet ezért a csodáért.
Nem szabad elszakadni a gyökereinktől és egymástól sem.