Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony

Képfoszlányokat láttam valamelyik csatornán a filmből, s úgy gondoltam újra elolvasom.
(Úgy tűnik, most jutottam abba a ko(Ó)rba, hogy a régi olvasmányaimat elő kell vennem - és újra kell olvasni.)
Korponayné Garamszegi Géczy Julianna története a szerelemről, az anyaságról, a hazaszeretetről és a lelkiismeretről szól.
Hogy hogyan éljük meg ezeket az "állapotokat", természetünk válogatja.
S miért érdekes ez a történet? Korponayné volt a magyar történelem egyetlen női alakja, akit nemzetárulással vádoltak.

Néhány gondolat a regényből:

187. p.
"Ellentmondó szívvel szolgálni nem lehet. Mást érezni, mást mondani, mást tenni annyi, mint magamagát megsemmisíteni."
208. p.
"Reges, pryamidum Egypti conditores absorbsit oblivio, justorum gloriam servat memoria." (Az egyiptomi gúlákat alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben; de az igazak dicsőségét megőrzi a hálás emlékezet.)
211. p.
Andrássy Istvánné Serédy Zsófiáról:
"Nem válogatott ám a szenvedők között, ahogy mások tették abból a korból, hogy ki-ki csak a maga nemzetének, felekezetének akarta jóvoltát. Ő sohasem kérdezte: ki magyar, ki német, ki tót? Ki a lutheránus, pápista, kálvinista, zsidó? Elég volt azt tudnia, hogy szerencsétlen..."
377. p.
"Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentőbb unikornisával áll szemközt: az önzéssel. Minden más fenevadnak van szíve, ennek nincs, ennek csak gyomra van."
(1982-es kiadású, Szépirod. Kvk.)

Persze ennél sokkal több idézetet citálhattam volna, de inkább arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el. Ezt, s a többi régen olvasott művet is.