Anyák napi történet

Mielőtt az első anyák napi ünnepséget megéltem, nem gondoltam, hogy mivel is jár.
Az idén lesz a sokadik anyák napi ünnepség, amelyen végigpereg előttem az a csoda, amit a lányaimmal kaptam.
Itt valahogy nagyon töményen kapom, az amúgy mindennapos varázslatot.
Azt hiszem minden alkalom előtt, hogy na most én biztosan nem fogok még csak egy fél könnycseppet sem ejteni, és végig fogom mosolyogni az egész ünnepséget.
Hát nem.
Az elmúlt évben is, próbáltam, próbáltam...
A tanító nénik azt ígérték, hogy ez most csupa derű és kacaj lesz. Semmi sírás, csak vidámság.
Jókedvű történetek, humoros gondolatok - így indult a "műsor".
Egyszer csak elkezdték mondani a gyerekek a Régi magyar áldást

"Áldott legyen a szív, mely hordozott..."

Néztem az anyukákat. Csilla és Erika próbálta titokban törülgetni a szemét.
Elindult velem az érzelem-lavina és csak sodort, sodort.
Olyan mélyről jövő fájdalmasan-gyönyörű érzés, amit kívánok minden nőnek megélni.
Ahogy rám nézett Anna, a csillogó meleg-barna szemeivel, és ezt mondta:

"Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged."

Nem is kaphattam volna szebb ajándékot soha az élettől, mint ezt a végtelen szeretetet a lányaimtól - minden nap, mióta megszülettek.