Nem én nyertem, hanem Ildi. Gratula neki.
Hogy én mit csináltam volna azokkal az anyagokkal?
Semmi különöset, csak amit az új szerzeményeimmel is szoktam: megismerem "őket". Nézem, megsimogatom, egymás mellé teszem azokat, amelyről úgy tűnik, hogy egymás mellett jobban érzik magukat. És végül hozzájuk képzelem a formát. Aztán pedig jön a horror: nyírás-vágás, szúrás-böködés, a meleg vasat ki ne hagyjam. A végén pedig újra a símogatás. És amikor egymás mellett megnyugszanak, kipihenik a fáradalmakat, felfedezik a díszeket: a csipkét, a gombot vagy a szalagot, talán beletörődnek, hogy reinkarnáció pedig igenis létezik. Az ANYAGOKNÁL biztosan.
2009. december 12., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Hát, még én sem nyertem egy játékban sem, pedig játszottam már épp eleget, már nem is játszok régóta. :) Azért te ne add fel, ne szomorkodj egyszer csak sikerül. :)
VálaszTörlésPróbálkozom... Nem játszanék, ha attól félnék, hogy nem nyerek. De nem félek, mert mindenből tanulok és még kapok is valamit. Itt pl. az értő olvasás fontosságát, no meg azt - és ez sokkal fontosabb -, hogy hagytál nálam egy kedves üzenetet.
VálaszTörlés