Áldott karácsonyt!

Szeretettel gondolok Rátok...
Amikor kislány voltam, Karácsony előestéjét szerettem a legjobban. A várakozás a szépre, a meghittre hihetetlenül jó volt. Nagyszüleim nyüzsgését, kapkodását észre sem vettem. Nem volt olyan az a nap, mint a többi, de nem volt zavaróan rohangálós. Olyan volt mint a hóesés: ment minden szépen a maga rendjében - úgy, ahogy előtte az adventi időszak is. Minden hétnek megvolt a maga "feladata".
Karácsony estéjén a feldíszített fa tündöklése, az arany és ezüst papírba csomagolt diókon csillogó gyertya lángja, a Mennyből az angyal... dallama az a hihetetlen, mindenben szétáradó melegség - az összetartozás, mint a fát díszítő színes papírkarikák összefonódása (amit én készítettem). Reggel amikor felébredtem, ott volt a fa alatt a sok szép ajándék .
Még ma is látom Nagyszüleim arcát, ahogy néztek, amikor bontogattam ki az ajándékokat.
Nekem még ma is erőt és tartást ad ez a sok szép emlék, tanítás, amit tőlük kaptam.

Szeretem a Szentestét ma is, hiszen együtt van a család, tizenhatan üljük körbe az asztalt, és jó érezni azoknak az embereknek a közelségét, akiket szeretünk, akik szeretnek.

Karácsony első napja a nagyon szép napok közé tartozik már jó ideje. (De talán azért is szeretem, mert alapból szeretem a csendes reggeleket.)
Ilyenkorra már kifőztük, -sütöttük, -rohangáltuk, -varrtuk, -alkottuk magunkat és jut idő emlékezni, gondolkodni.

Alszanak a lányok, a párom is alszik - sajnos hiába dúdolgattam hóesős dalokat, nem tudtam havat bűvölni, de valami esőszerűség esik.

Azok a szeretteink akik már nem lehetnek velük most mégis velünk vannak. Ezt biztosan érzitek Ti is! ...sorolom magamban a neveket... Hiányoznak!

Köszönöm, hogy ezt a csendes reggelt megoszthattam Veletek, és jó, hogy a családomon kívül sok, a szívemnek kedves emberre gondolhatok a Szeretet Ünnepén.

Áldott Ünnepeket kívánok!
Szeretettel:
Ildikó