Liliomos mozgalom - teremtsünk csodát

Amikor tavasszal végre személyesen is láthattam, hallhattam prof. Csermely Pétert jó érzéssel töltött el, hogy akit addig csak az írásain keresztül "ismertem" személyesen ugyanazt az érzéseket kelti bennem.
Szeretem és tisztelem a "nemcsevegős" mély tartalmú nem ráerőszakolóan tanító írásait, a humorát és a tisztán látását. Szeretem, hogy úgy mond véleményt, hogy közben nem pocskondiáz.
De amit a legjobban szeretek, hogy alig van (nincs) olyan írása, aminek olvasása utána ne érezném azt, hogy "megint tanultam valamit" és azt, hogy "még mindig tanulnom kell!".
Csermely Péter blogja

A mostani blogbejegyzése nagyon megérintett. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, s kérem, aki teheti olvassa végig.

A petíció szövege INNEN tölthető le. A petíciót ITT lehet aláírni.

"hogy katasztrófák helyett csodák történjenek Magyarországon"

Liliomos mozgalom

Ma este hozzáfogok és elkészítem a saját liliomos, szívem fölött hordott medálomat.
Mert ezt a liliomot már régóta a szívemben hordom...

Milyen érdekes, most vettem csak észre a liliom színeit: piros, fehér és zöld.

Körkötő Gabinak megígértem, hogy megmutatom, hogy miket alkotok. Már amikor nem mesézek és nem tanulok. Ez is belefér majd.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesék

Minden nap olvasok mesét. Van, amit többször is elolvasok. Minden hétnek megvan a maga kedvence. A múlt héten magyar legendameséket olvastam, és még derűsebbé varázsolták a napjaimat. Hét végén Kóka Rozália két könyvét terveztem be, de csak az egyiket olvashattam, mert a másikra Anna lecsapott. No de nem baj, olvasott ő nekem addig a "Katyika meg Matyika"-ból, amíg gyártottam a hópelyheket.
"Egy asszony két vétkecskéje" címmel ebben az évben is kiadták, immáron másodjára és bővítve azt a gyűjteményt, melyben bukovinai székely, gyimesi és moldvai csángó népi szerelmes történeteket olvashatók. Kíváncsi voltam, hogy vajon milyen huncutságokat gyűjtött össze a szerző, de ahogy olvastam egyik történetet a másik után - mivel a legendamesék mellett élettörténetek is olvashatók valamint trufák a gyűjteményben - bizony néha a szívem facsarodott meg. Olyan finomsággal ábrázolják a szerelem fájdalmát, örömét, amelyben valóban benne van a huncutság is, de mégsem durva, magamutogató és kétértelmű. Néha (hősiesen bevallom) lapozgatnom kellett a kötet végére, hogy megfejtsem a tájszavak jelentését, de ez cseppet sem csökkentette az olvasás élvezetét.
Amikor pedig magára talál az ember egy-egy gondolatban-mondatban, akkor még inkább érzi a közelségét azoknak az embereknek, akik átadták nekünk életük egy-egy részletének a meséjét-történetét.
A címadó történet utolsó bekezdésében találtam...
"Higyjék meg, ezen a világon a legnagyobb dolog a szerelem! Ha nincsen társad vagy szeretetlen társval kell élj, alyan, mintha örökké homályban vónál. Ha van kit szeress, s tégedet es szeretnek, magad virág vagy s örökké süt reád a Nap."
A történetek, mesék elolvasása után egyből elkezdtem keresgélni, hogyan is éltek a bukovinai székelyek, a csángók Gyimesben és Moldvában. Ajánlom mindenkinek!

Ez tetszik, tovább olvasom»

Ciróka

Teljesen belemerültem a mondókákba. Igyekszem minél több autentikus mondókát gyűjteni a Ciróka-maróka foglalkozásokra.

Gyógyító varázsmondókák:

Ezt a mondókát mi magunk is mondhatjuk, ha valami nincs rendben. Úgy működik, mint egy mantra.

Ahogy a Nap felgyütt,
ahogy a Nap lemegy.
Te is úgy múlj el!
Nem voltam érted,
nem is vártalak.
Ahonnan gyüttél, oda elmehetsz!

Ezzel a mondókával pedig a gyermekünket tudjuk gyógyítani:

Új hold van, beteg vagy.
Mégpedig igen nagy.
Az én erőm is igen nagy.
Ha akarod, meggyógyítlak!

Görgeteg, förgeteg
forgóját pörgeted!
Héretetten, szentumuccse,
a nagy táltos segítette.

Ezt a mondókát daganatos betegség esetén mondogatták, miközben a beteg testrészre keresztet rajzoltak a tenyér élével:

Megdagad,
elszakad,
ha a fene megeszi,
mégis meg kell neki gyógyulni!

Ezekből a mondókákból egyértelműen kiderül, hogy a jót kell kívánni (magunknak és másoknak is), de azt tiszta szívből.
Kodály Zoltán fogalmazta ezt meg nagyon szépen: "A jókívánság a civilizált embernek többnyire üres szó, a régi embernek szinte varázserejű érték lehetett, amit szívesen viszonzott, tőle telhetően."

Ez tetszik, tovább olvasom»

Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony

Képfoszlányokat láttam valamelyik csatornán a filmből, s úgy gondoltam újra elolvasom.
(Úgy tűnik, most jutottam abba a ko(Ó)rba, hogy a régi olvasmányaimat elő kell vennem - és újra kell olvasni.)
Korponayné Garamszegi Géczy Julianna története a szerelemről, az anyaságról, a hazaszeretetről és a lelkiismeretről szól.
Hogy hogyan éljük meg ezeket az "állapotokat", természetünk válogatja.
S miért érdekes ez a történet? Korponayné volt a magyar történelem egyetlen női alakja, akit nemzetárulással vádoltak.

Néhány gondolat a regényből:

187. p.
"Ellentmondó szívvel szolgálni nem lehet. Mást érezni, mást mondani, mást tenni annyi, mint magamagát megsemmisíteni."
208. p.
"Reges, pryamidum Egypti conditores absorbsit oblivio, justorum gloriam servat memoria." (Az egyiptomi gúlákat alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben; de az igazak dicsőségét megőrzi a hálás emlékezet.)
211. p.
Andrássy Istvánné Serédy Zsófiáról:
"Nem válogatott ám a szenvedők között, ahogy mások tették abból a korból, hogy ki-ki csak a maga nemzetének, felekezetének akarta jóvoltát. Ő sohasem kérdezte: ki magyar, ki német, ki tót? Ki a lutheránus, pápista, kálvinista, zsidó? Elég volt azt tudnia, hogy szerencsétlen..."
377. p.
"Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentőbb unikornisával áll szemközt: az önzéssel. Minden más fenevadnak van szíve, ennek nincs, ennek csak gyomra van."
(1982-es kiadású, Szépirod. Kvk.)

Persze ennél sokkal több idézetet citálhattam volna, de inkább arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el. Ezt, s a többi régen olvasott művet is.

Ez tetszik, tovább olvasom»

A szeretetről és a fájdalomról

Jó pár éve olvasgatom már az itt található verseket: Janedoe kedvencei .
Ami a legjobb, hogy mindig találok újat és ismeretlent, s így lesz az én gyűjteményemben egy újabb kedves vers bejegyezve.
A most talált új vers nagyon mélyen érintett.
Mindig azt mondom a lányaimnak, hogy a természet rendje az, hogy én megyek el hamarabb, s ők maradnak majd egymásnak, őrizve belőlem egy icinke kis részt.
De mi van akkor, amikor a "természet" rendje felborul, s az apának kell temetni a fiát...
Minden gyászoló apa fájdalma benne van Choli bácsi csendes kiáltásában: Fáj

Ez tetszik, tovább olvasom»

Iker-mantra

Mesterré csakis
tanítvány tehet
- rang, cím: soha.
*
Anyává csakis
a gyermek tehet
- nem az apa.

(Fodor Ákos: Szó-tár)

Ez tetszik, tovább olvasom»

Anyák napi történet

Mielőtt az első anyák napi ünnepséget megéltem, nem gondoltam, hogy mivel is jár.
Az idén lesz a sokadik anyák napi ünnepség, amelyen végigpereg előttem az a csoda, amit a lányaimmal kaptam.
Itt valahogy nagyon töményen kapom, az amúgy mindennapos varázslatot.
Azt hiszem minden alkalom előtt, hogy na most én biztosan nem fogok még csak egy fél könnycseppet sem ejteni, és végig fogom mosolyogni az egész ünnepséget.
Hát nem.
Az elmúlt évben is, próbáltam, próbáltam...
A tanító nénik azt ígérték, hogy ez most csupa derű és kacaj lesz. Semmi sírás, csak vidámság.
Jókedvű történetek, humoros gondolatok - így indult a "műsor".
Egyszer csak elkezdték mondani a gyerekek a Régi magyar áldást

"Áldott legyen a szív, mely hordozott..."

Néztem az anyukákat. Csilla és Erika próbálta titokban törülgetni a szemét.
Elindult velem az érzelem-lavina és csak sodort, sodort.
Olyan mélyről jövő fájdalmasan-gyönyörű érzés, amit kívánok minden nőnek megélni.
Ahogy rám nézett Anna, a csillogó meleg-barna szemeivel, és ezt mondta:

"Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged."

Nem is kaphattam volna szebb ajándékot soha az élettől, mint ezt a végtelen szeretetet a lányaimtól - minden nap, mióta megszülettek.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Anyák napjára - Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másnak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetre szomjazóknak,
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen mosolyod.
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesés nap

Egész nap a mesetáborra készültem. Hétfő ellenére jó kis lendület volt bennem, és sokat haladtam. A baj, hogy mindig találok egy új mesét, amibe beleszeretek.
Délután elvittem Annát táncra, majd amikor mentem érte és már indultunk volt, kit látok?
Simmer Sanyit. Mintha Lengyel Dénes Régi magyar mondák c. könyvéből lépett volna közénk.
Még mindig rácsodálkozom, hogy a csudába kerül ide ez az Ember? Kicsoda is ő?
Simmer Sándor fafaragó.
Szeretem nézni, ahogy a faragókés táncol a kezében, és szempillantás alatt életre kel. Szeretem hallgatni a történeteit. Ahogy mesél elém varázsol érzést, illatot, színeket. Hallom a táltosdobok hangját, érzem a lobogó láng és az izzó parázs melegét, és látom, ahogy a viharfelhők elmenekülnek, mikor a dobok szava megszólal.
Hálás vagyok a sorsomnak, hogy az utunk egyszer egy irányba vitt bennünket, s találkozhattam vele és feleségével.
Nyáron átmegyünk hozzájuk (mivel a Tiszán át kell mennem) - miért is? Nem feltétlenül a kenyérlángosért meg, hogy íjászkodjak, nem is a szomjat oltó finom vízért, hanem, hogy hallgassam a történeteit. Ilonkával pedig süssünk-főzzünk, alkossunk - csak úgy virtuálisan, a szavak szárnyán.
Hazamegyünk együtt, oda, messzire. Jó lesz majd egy kicsit megpihenni, emlékezni.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesemondós ruha

Nagyon komoly a problémám, még ha nem is tűnik annak.
Nincs mesemondós ruhám.
Nem találtam még eddig olyat, amiben úgy érzem, hogy teljesen szabad vagyok.
Nem mintha nem lenne mit felvennem, de ez mégis más.
Milyet is szeretnék?
Nem kismama ruhát. A nőiesen telt formáimat nem szeretném kiemelni.
Nem akarok kirívót-kihívót. Sem színben, sem formában.
Valami egyszerűen tökéletesre vágyom.
Ruha legyen, lágy esésű, lebegős. Finom színnel-színekkel, kevés mintával (applikáció lehet).
Inkább hosszabb, mint rövidebb.
Úgy szeretném érezni magam benne, mintha én lennék az "égig érő fa".
Olyan harmóniát szeretnék, amit annak idején a magyar tanárnőm így nevezett: " a tartalom és forma egysége".
A lényeg a mese.
Ennek a ruhának az lesz a feladata, hogy kísérje a mesémet.
Ki tud nekem segíteni?

Ez tetszik, tovább olvasom»