Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony

Képfoszlányokat láttam valamelyik csatornán a filmből, s úgy gondoltam újra elolvasom.
(Úgy tűnik, most jutottam abba a ko(Ó)rba, hogy a régi olvasmányaimat elő kell vennem - és újra kell olvasni.)
Korponayné Garamszegi Géczy Julianna története a szerelemről, az anyaságról, a hazaszeretetről és a lelkiismeretről szól.
Hogy hogyan éljük meg ezeket az "állapotokat", természetünk válogatja.
S miért érdekes ez a történet? Korponayné volt a magyar történelem egyetlen női alakja, akit nemzetárulással vádoltak.

Néhány gondolat a regényből:

187. p.
"Ellentmondó szívvel szolgálni nem lehet. Mást érezni, mást mondani, mást tenni annyi, mint magamagát megsemmisíteni."
208. p.
"Reges, pryamidum Egypti conditores absorbsit oblivio, justorum gloriam servat memoria." (Az egyiptomi gúlákat alkotó királyok elenyésztek a feledékenységben; de az igazak dicsőségét megőrzi a hálás emlékezet.)
211. p.
Andrássy Istvánné Serédy Zsófiáról:
"Nem válogatott ám a szenvedők között, ahogy mások tették abból a korból, hogy ki-ki csak a maga nemzetének, felekezetének akarta jóvoltát. Ő sohasem kérdezte: ki magyar, ki német, ki tót? Ki a lutheránus, pápista, kálvinista, zsidó? Elég volt azt tudnia, hogy szerencsétlen..."
377. p.
"Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentőbb unikornisával áll szemközt: az önzéssel. Minden más fenevadnak van szíve, ennek nincs, ennek csak gyomra van."
(1982-es kiadású, Szépirod. Kvk.)

Persze ennél sokkal több idézetet citálhattam volna, de inkább arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el. Ezt, s a többi régen olvasott művet is.

Ez tetszik, tovább olvasom»

A szeretetről és a fájdalomról

Jó pár éve olvasgatom már az itt található verseket: Janedoe kedvencei .
Ami a legjobb, hogy mindig találok újat és ismeretlent, s így lesz az én gyűjteményemben egy újabb kedves vers bejegyezve.
A most talált új vers nagyon mélyen érintett.
Mindig azt mondom a lányaimnak, hogy a természet rendje az, hogy én megyek el hamarabb, s ők maradnak majd egymásnak, őrizve belőlem egy icinke kis részt.
De mi van akkor, amikor a "természet" rendje felborul, s az apának kell temetni a fiát...
Minden gyászoló apa fájdalma benne van Choli bácsi csendes kiáltásában: Fáj

Ez tetszik, tovább olvasom»

Iker-mantra

Mesterré csakis
tanítvány tehet
- rang, cím: soha.
*
Anyává csakis
a gyermek tehet
- nem az apa.

(Fodor Ákos: Szó-tár)

Ez tetszik, tovább olvasom»

Anyák napi történet

Mielőtt az első anyák napi ünnepséget megéltem, nem gondoltam, hogy mivel is jár.
Az idén lesz a sokadik anyák napi ünnepség, amelyen végigpereg előttem az a csoda, amit a lányaimmal kaptam.
Itt valahogy nagyon töményen kapom, az amúgy mindennapos varázslatot.
Azt hiszem minden alkalom előtt, hogy na most én biztosan nem fogok még csak egy fél könnycseppet sem ejteni, és végig fogom mosolyogni az egész ünnepséget.
Hát nem.
Az elmúlt évben is, próbáltam, próbáltam...
A tanító nénik azt ígérték, hogy ez most csupa derű és kacaj lesz. Semmi sírás, csak vidámság.
Jókedvű történetek, humoros gondolatok - így indult a "műsor".
Egyszer csak elkezdték mondani a gyerekek a Régi magyar áldást

"Áldott legyen a szív, mely hordozott..."

Néztem az anyukákat. Csilla és Erika próbálta titokban törülgetni a szemét.
Elindult velem az érzelem-lavina és csak sodort, sodort.
Olyan mélyről jövő fájdalmasan-gyönyörű érzés, amit kívánok minden nőnek megélni.
Ahogy rám nézett Anna, a csillogó meleg-barna szemeivel, és ezt mondta:

"Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged."

Nem is kaphattam volna szebb ajándékot soha az élettől, mint ezt a végtelen szeretetet a lányaimtól - minden nap, mióta megszülettek.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Anyák napjára - Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másnak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetre szomjazóknak,
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen mosolyod.
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesés nap

Egész nap a mesetáborra készültem. Hétfő ellenére jó kis lendület volt bennem, és sokat haladtam. A baj, hogy mindig találok egy új mesét, amibe beleszeretek.
Délután elvittem Annát táncra, majd amikor mentem érte és már indultunk volt, kit látok?
Simmer Sanyit. Mintha Lengyel Dénes Régi magyar mondák c. könyvéből lépett volna közénk.
Még mindig rácsodálkozom, hogy a csudába kerül ide ez az Ember? Kicsoda is ő?
Simmer Sándor fafaragó.
Szeretem nézni, ahogy a faragókés táncol a kezében, és szempillantás alatt életre kel. Szeretem hallgatni a történeteit. Ahogy mesél elém varázsol érzést, illatot, színeket. Hallom a táltosdobok hangját, érzem a lobogó láng és az izzó parázs melegét, és látom, ahogy a viharfelhők elmenekülnek, mikor a dobok szava megszólal.
Hálás vagyok a sorsomnak, hogy az utunk egyszer egy irányba vitt bennünket, s találkozhattam vele és feleségével.
Nyáron átmegyünk hozzájuk (mivel a Tiszán át kell mennem) - miért is? Nem feltétlenül a kenyérlángosért meg, hogy íjászkodjak, nem is a szomjat oltó finom vízért, hanem, hogy hallgassam a történeteit. Ilonkával pedig süssünk-főzzünk, alkossunk - csak úgy virtuálisan, a szavak szárnyán.
Hazamegyünk együtt, oda, messzire. Jó lesz majd egy kicsit megpihenni, emlékezni.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesemondós ruha

Nagyon komoly a problémám, még ha nem is tűnik annak.
Nincs mesemondós ruhám.
Nem találtam még eddig olyat, amiben úgy érzem, hogy teljesen szabad vagyok.
Nem mintha nem lenne mit felvennem, de ez mégis más.
Milyet is szeretnék?
Nem kismama ruhát. A nőiesen telt formáimat nem szeretném kiemelni.
Nem akarok kirívót-kihívót. Sem színben, sem formában.
Valami egyszerűen tökéletesre vágyom.
Ruha legyen, lágy esésű, lebegős. Finom színnel-színekkel, kevés mintával (applikáció lehet).
Inkább hosszabb, mint rövidebb.
Úgy szeretném érezni magam benne, mintha én lennék az "égig érő fa".
Olyan harmóniát szeretnék, amit annak idején a magyar tanárnőm így nevezett: " a tartalom és forma egysége".
A lényeg a mese.
Ennek a ruhának az lesz a feladata, hogy kísérje a mesémet.
Ki tud nekem segíteni?

Ez tetszik, tovább olvasom»

Játék

Szeretek játszani a szavakkal. A múltkori tanulásmódszertani tréningen játszottunk.
Mindenki gondolt egy tárgyra, s arról írt 10 főnevet, 10 melléknevet és 10 igét. Ezt a "listát" továbbadta a balra mellette ülőnek, akinek az volt a dolga, hogy a 30 szóból hatot bekarikázzon. Megint tovább került a papír: akihez eljutott, annak egy verset kellett "faragni" oly módon, hogy a kiválasztott hat szó szerepeljen benne.
A kedvenc "verseim"; a versek után a "költő" neve, illetve a tárgy neve, amire az első "játékos" gondolt.

Imbolyog a világ,
a tavasz minden illata sokat sejtet.
A Nap ereje megmelegíti a lelkeket,
s romantikával tölti meg a lelkeket. (Máté - Gyertya)

Csinos kis kégli lesz majd, ha
felújítom.
Látok száz kis lámpát égni,
s tükröt a plafonon.
Egy kényelmes fotelben ülök,
míg a Hold besüt az ablakon. (Erik - Ház)

És amit én kreáltam:

Amorf keret:
színtelen, átlátszó.
S mert modern, ne gondold, hogy
átlátszik a lélek. (Ildikó - Ablak)

A mesetáboros gyerekeimmel többek között ilyet is fogunk játszani.
Szívesen várok ötleteket!

Ez tetszik, tovább olvasom»

A gyerekek tisztán látnak

Gyermekkönyvtárosként mindig lenyűgöz, elkápráztat, mosolyra derít és elgondolkodtat, hogy milyen egyszerűen természetesek a gyerekek. Az őszinteségük néha igazi gonoszságnak is tűnhet, a felnőtt társadalom oly nagyon mesterkélt és konvencionált mindennapjaiban. Arra még nem jöttem rá, hogy ez a viselkedésmód részünkről miért hagyományos és megszokott - az őszinteség és egyenes beszéd miért nem. Mitől félünk?
Egy kedves cikket olvastam a DM-ben - biztos, hogy vidámságot hoz nektek is ez az újságcikk. ITT olvashatjátok.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Szarvaskő

Ha még nem tudjátok, hogy hova menjetek el pihenni, kikapcsolódni, ITT egy ötlet.

Ez tetszik, tovább olvasom»