Gyors vacsoraötlet: mexikói csirke magyaros aprógaluskával. Nos azért nincs ám olyan messze a mi kis hazánk Mexikótól, és a zászlóink színei is megegyeznek, csak a csíkok állnak másképp.
Tehát a párosítás már tisztázva.
Egy közepes fej hagymát (mi szeretjük a hagymát, ezért a közepes lehet, hogy csak nálunk közepes, másutt már nagy) az eredeti germán "vé" gyalumon szabályos kockákra nyiszálom, egy normál méretű lábos fölött, amiben már van zsiradék. Kicsit megsózva, kevés hideg vizet öntve alá megpárolom. A csirkemellet vékony csíkokra vágom (késsel!) és zöldfűszer-keverékbe forgatom (ez lehet naturális/bio zöldfűszerkeverék, knorr delikát8, vagy más). Amikor a hagyma már kezdi megadni magát, és egyre punnyadtabb kinézete lesz, akkor a fűszeres csirkét rádobom és kifehéredésig kevergetve sütöm. Egy kis vizet lehet, hogy kérni fog, így nem sül le. Amikor a hús szépen kifehéredett, akkor 1-2 evőkanál lisztet rászórok, ez lehet teljes kiőrlésű vagy hagyományos BL 55 (ki mit szeret) - kavargatom, kevés vízzel keverhetővé teszem, majd ráöntöm a mexikói zöldségkeveréket. Fél kg csirkéhez legalább 1 kiló zöldségkeveréket teszek. Legutóbbi felfedezésem az Aldiban kapható magyar gyártmányú mexikói zöldségkeverék (tuti, hogy van valami közünk a mexikóiakhoz). Nagyon finom. Egy kevés vizet még öntök hozzá: annyit, hogy éppen ellepje a zöldséges husit. Most jön a huncutság: az eredeti recept szerint Erős Pistát kell beletenni egy teás kanállal (amikor ehhez a részhez értem, és próbáltam elmagyarázni egy német ismerősömnek, nagyon furcsán nézett rám). Ettől olyan mexikói-magyar lesz, hogy ihaj-csuhaj. Ha netán gyerek van a háznál (ahogy nálunk is), érdemes a "lájtos" megoldást választani: Piros Arany csemege, de azért a csípőséből egy kicsit bele szoktam nyommantani. Ha szépen összeszokott egymással a husi, a zöldség, a piroska és már mennyei illatok terjengenek a szag- és páraelszívó aktív működtetése ellenére, akkor kell belezuttyantani a tejfölt. Egy utolsó kör a lábosban: összeforr és kész. Gyorsan készen van, hiszen a csirke már akkor majdnem (fél)kész, amikor megvesszük, a zöldség pedig nagyon finom, ha nem pempősen puha, hanem kicsit roppanós.
Magyaros galuska: rendes galuska/nokeldi - hogy melyik, melyik azt nem tudom - az én változatom: tojás, só, tejföl, olaj, víz - ezeket összekeverem, majd teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt és fehér liszt keveréke. Kikavarom, és galuskagyártóval (tupperware) bele a forró vízbe.
Felforr, megfő, leszűr, hideg vízzel leöblít. Majd.... egy öblös serpenyőben diónyi libazsírt melegítek, benne egy kis sóval ( a serpenyő is jó, ha jól átmelegszik), s erre a forró sós zsiradékra ráöntöm a galuskát. Ekkor már el is zárom, hogy ne legyen mázgás. Jól összekeverem, és kész.
Valami csoda finom, és gyorsan elkészül.
Készítettem fényképet, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy nem tudom úgy kezelni a fotoapparátot, mint Nánási Pál ... így marad vagy a főzés, vagy a fantázia.
No igen, és még valami, azt hiszem maradok a meséknél és nem leszek gasztroblogger.
Pedig a kefíres-meggyes übergyors süti receptje, no az tuti.
2010. január 5., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése