2010. április 29., csütörtök

Anyák napi történet

Mielőtt az első anyák napi ünnepséget megéltem, nem gondoltam, hogy mivel is jár.
Az idén lesz a sokadik anyák napi ünnepség, amelyen végigpereg előttem az a csoda, amit a lányaimmal kaptam.
Itt valahogy nagyon töményen kapom, az amúgy mindennapos varázslatot.
Azt hiszem minden alkalom előtt, hogy na most én biztosan nem fogok még csak egy fél könnycseppet sem ejteni, és végig fogom mosolyogni az egész ünnepséget.
Hát nem.
Az elmúlt évben is, próbáltam, próbáltam...
A tanító nénik azt ígérték, hogy ez most csupa derű és kacaj lesz. Semmi sírás, csak vidámság.
Jókedvű történetek, humoros gondolatok - így indult a "műsor".
Egyszer csak elkezdték mondani a gyerekek a Régi magyar áldást

"Áldott legyen a szív, mely hordozott..."

Néztem az anyukákat. Csilla és Erika próbálta titokban törülgetni a szemét.
Elindult velem az érzelem-lavina és csak sodort, sodort.
Olyan mélyről jövő fájdalmasan-gyönyörű érzés, amit kívánok minden nőnek megélni.
Ahogy rám nézett Anna, a csillogó meleg-barna szemeivel, és ezt mondta:

"Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged."

Nem is kaphattam volna szebb ajándékot soha az élettől, mint ezt a végtelen szeretetet a lányaimtól - minden nap, mióta megszülettek.
Ez tetszik, tovább olvasom»

Anyák napjára - Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másnak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetre szomjazóknak,
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen mosolyod.
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.
Ez tetszik, tovább olvasom»

2010. április 19., hétfő

Mesés nap


Egész nap a mesetáborra készültem. Hétfő ellenére jó kis lendület volt bennem, és sokat haladtam. A baj, hogy mindig találok egy új mesét, amibe beleszeretek.
Délután elvittem Annát táncra, majd amikor mentem érte és már indultunk volt, kit látok?
Simmer Sanyit. Mintha Lengyel Dénes Régi magyar mondák c. könyvéből lépett volna közénk.
Még mindig rácsodálkozom, hogy a csudába kerül ide ez az Ember? Kicsoda is ő?
Simmer Sándor fafaragó.
Szeretem nézni, ahogy a faragókés táncol a kezében, és szempillantás alatt életre kel. Szeretem hallgatni a történeteit. Ahogy mesél elém varázsol érzést, illatot, színeket. Hallom a táltosdobok hangját, érzem a lobogó láng és az izzó parázs melegét, és látom, ahogy a viharfelhők elmenekülnek, mikor a dobok szava megszólal.
Hálás vagyok a sorsomnak, hogy az utunk egyszer egy irányba vitt bennünket, s találkozhattam vele és feleségével.
Nyáron átmegyünk hozzájuk (mivel a Tiszán át kell mennem) - miért is? Nem feltétlenül a kenyérlángosért meg, hogy íjászkodjak, nem is a szomjat oltó finom vízért, hanem, hogy hallgassam a történeteit. Ilonkával pedig süssünk-főzzünk, alkossunk - csak úgy virtuálisan, a szavak szárnyán.
Hazamegyünk együtt, oda, messzire. Jó lesz majd egy kicsit megpihenni, emlékezni.
Ez tetszik, tovább olvasom»

Mesemondós ruha

Nagyon komoly a problémám, még ha nem is tűnik annak.
Nincs mesemondós ruhám.
Nem találtam még eddig olyat, amiben úgy érzem, hogy teljesen szabad vagyok.
Nem mintha nem lenne mit felvennem, de ez mégis más.
Milyet is szeretnék?
Nem kismama ruhát. A nőiesen telt formáimat nem szeretném kiemelni.
Nem akarok kirívót-kihívót. Sem színben, sem formában.
Valami egyszerűen tökéletesre vágyom.
Ruha legyen, lágy esésű, lebegős. Finom színnel-színekkel, kevés mintával (applikáció lehet).
Inkább hosszabb, mint rövidebb.
Úgy szeretném érezni magam benne, mintha én lennék az "égig érő fa".
Olyan harmóniát szeretnék, amit annak idején a magyar tanárnőm így nevezett: " a tartalom és forma egysége".
A lényeg a mese.
Ennek a ruhának az lesz a feladata, hogy kísérje a mesémet.
Ki tud nekem segíteni?
Ez tetszik, tovább olvasom»

2010. április 14., szerda

Játék

Szeretek játszani a szavakkal. A múltkori tanulásmódszertani tréningen játszottunk.
Mindenki gondolt egy tárgyra, s arról írt 10 főnevet, 10 melléknevet és 10 igét. Ezt a "listát" továbbadta a balra mellette ülőnek, akinek az volt a dolga, hogy a 30 szóból hatot bekarikázzon. Megint tovább került a papír: akihez eljutott, annak egy verset kellett "faragni" oly módon, hogy a kiválasztott hat szó szerepeljen benne.
A kedvenc "verseim"; a versek után a "költő" neve, illetve a tárgy neve, amire az első "játékos" gondolt.

Imbolyog a világ,
a tavasz minden illata sokat sejtet.
A Nap ereje megmelegíti a lelkeket,
s romantikával tölti meg a lelkeket. (Máté - Gyertya)

Csinos kis kégli lesz majd, ha
felújítom.
Látok száz kis lámpát égni,
s tükröt a plafonon.
Egy kényelmes fotelben ülök,
míg a Hold besüt az ablakon. (Erik - Ház)

És amit én kreáltam:

Amorf keret:
színtelen, átlátszó.
S mert modern, ne gondold, hogy
átlátszik a lélek. (Ildikó - Ablak)

A mesetáboros gyerekeimmel többek között ilyet is fogunk játszani.
Szívesen várok ötleteket!
Ez tetszik, tovább olvasom»

A gyerekek tisztán látnak


Gyermekkönyvtárosként mindig lenyűgöz, elkápráztat, mosolyra derít és elgondolkodtat, hogy milyen egyszerűen természetesek a gyerekek. Az őszinteségük néha igazi gonoszságnak is tűnhet, a felnőtt társadalom oly nagyon mesterkélt és konvencionált mindennapjaiban. Arra még nem jöttem rá, hogy ez a viselkedésmód részünkről miért hagyományos és megszokott - az őszinteség és egyenes beszéd miért nem. Mitől félünk?
Egy kedves cikket olvastam a DM-ben - biztos, hogy vidámságot hoz nektek is ez az újságcikk. ITT olvashatjátok.
Ez tetszik, tovább olvasom»

2010. április 13., kedd

Szarvaskő

Ha még nem tudjátok, hogy hova menjetek el pihenni, kikapcsolódni, ITT egy ötlet.
Ez tetszik, tovább olvasom»

2010. április 11., vasárnap

Intermezzo

Csütörtök Szeged, péntek-szombat-vasárnap Budapest. Végre itthon.
A kellemesen hajtós hétvége után csupa olyan dologgal szeretnék foglalkozni amit szeretek (a családom és a munkámon kívül): Nordic walking edzéseket tartok, mesézek és tanulás-módszertani tréningek - IPOO minimum - vannak a listámon (talán még tudok segíteni az érettségik előtt).
Bármilyen furcsa, ez mind összefügg: a nordic koordinált mozgást igénylő, elsősorban diagonál mozgásra alapuló technika (tehát dolgozik rendesen mind a két félteke). A mese - a zömében jobbkezes társadalom oly elhanyagolt jobb féltekéjét kondicionálja. A tanulásmódszertan - ezen már nem is csodálkozunk - a holisztikus gondolkodás felé irányít bennünket, ami szintén "fullos" agymunka.
Ép testben ép lélek.
A mozgás kell, de a NW mire jó? Állóképesség javítására, a kis röcögős zsírpárnácskák ledolgozására, javítja az anyagcserét, a váll, a hát, a nyak ízületeit is karban tartja, segíti a mozgáskoordinációt, fejleszti a gyorsaságot... akit bővebben érdekel írjon, és válaszolok.
Mese: nincs olyan életút, amit a mesék ne képeznének le. Mindenkinek megvan a maga meséje alaposan becsomagolva szimbólumokba. Ezeknek a kódoknak a megértése egy segítővel nem is olyan nehéz. A beszélgetések után ez is úgy működik, mint az edzések közötti nyugalmi fázis: bőszen dekódol az agy, s szépen lassan letisztulnak a mesei üzenetek.
Tanulásmódszertan, információ feldolgozás. Ez sem a lineáris gondolkodást támogatja. Mindenki megdöbben, amikor megtapasztalja azt az örömet, amikor az általa tárolt információk rendszereződnek, s nem egy nagy maszlagot tárol, hanem egy jól használható adatbázist a két kis füle között.
Ez tetszik, tovább olvasom»

2010. április 8., csütörtök

Mese

Colettnél olvastam (már megint) egy nagyon jó bejegyzést a meséről. Rudolf Steiner - a Waldorfosok jól ismerik - gondolatindító sorai ismerősek, hiszen az egyik legkedvesebb olvasmányom az Ő tollából ered: A szabadság filozófiája. A Colettnél idézett sorokból én ezt emelem ki:
"Ha nem akarjuk, hogy a gyermeki lélek sivárrá váljék, akkor nem szabad absztrakt fogalmak béklyójába verni. Kapcsolatban kell maradnia mindazzal, ami a lét mélyében gyökerezik. Ezért nem tehetünk nagyobb jótéteményt a gyerek lelkének, mintha hatni engedjük rá azt, ami összeköti a lét és a mese gyökereit. "
A mesék bizony a lét mélyében gyökereznek, ősi múltunkból kaptuk, s nekünk kell továbbvinni kellő tisztelettel és alázattal.
Sokan úgy gondolják, hogy egy varázslatos, nemlétező világot idézünk meg a mesékkel, s ott minden szép és jó. Nos, aki ezt állítja, az még nem olvasott mesét.
Mert bizony keményen meg kell küzdeni a célokért a mesékben is... Mi is a mese?
A mese egységes és egylényegű világkép, lélekkísérő szakrális szöveg, az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásainak eszköze. Ha figyelmesen olvassuk a meséket rájövünk, hogy a mesék tanításai megegyeznek a főbb vallási rendszerek tanításaival. Szimbólumrendszerük tiszta és érthető - csak figyelnünk kell, és befogadónak lenni.
Foly. köv., most mennem kell Annáért.
Ez tetszik, tovább olvasom»

2010. április 4., vasárnap

Világzene

Fabula Rasa és Szirtes Edina Mókus
A Lajtha László Zeneiskolában volt a koncertjük. Sajnos nem voltam Szentesen.
Hallgassátok meg, milyen jó zenét játszanak.
No igen, már megint mese: Tiszta Mese!
Ízelítő: ITT.

Nem tudja azt senki csak a jó Isten
Milyen bánat nyomja az én szivemet
Ha kicsapna tenger lenne belölle
Nagy a világ elborítná örökre.
Ha kicsapna tenger lenne belölle
Nagy a világ elborítná örökre.

Arra kérem én a jó Istenemet
Gyógyítsa meg az én gyenge szívemet
Gyógyítsa meg csak még egyszer ha lehet
Ha nem pedig most vegyen el engemet.
Gyógyítsa meg csak még egyszer ha lehet
Ha nem pedig most vegyen el engemet.
Ez tetszik, tovább olvasom»

Új imázsfilm Budapestről

A múlt hétvégén a Magyar Géniusz Program keretében az első budapesti Országos Tehetségnapon voltam - ami már önmagában is szuper volt - a szombati program a Millenárison volt. Vártuk az előadásokat, s egyszer csak egy kellemes dallam kíséretében A FILM kockái kezdtek el peregni a kivetítőn. Csak néztem. Sokan mások is, és olyan büszkeséggel vegyes boldogság töltötte el a szívemet. Furcsállom is, hogy még nem láttam ezt a filmet, pedig nem most készült.
Beágyazni nem tudtam, de ITT megnézheted.
Kíváncsi vagyok, hogy én vagyok csak ennyire elfogult már megint a magyarságommal, vagy másoknak is ellágyul egy kicsit a szívük, és magasabbra emelik a fejüket - csak úgy ösztönösen, mert mi is magyarok vagyunk.
Mint Ők, akikre én nagyon büszke vagyok.
Ez tetszik, tovább olvasom»