Mesék és mantrák

A mese a mindennapjaim része. Ha véletlenül úgy telik egy napom, hogy nem olvastam el egy mesét akkor nem is alszom olyan jól, mert a lelkemnek is hiányzik.
Ilyenkor az esti imám után el szoktam mondani egy mantrát, ami igaz, nem pótolja a mesét, de a pozitív gondolkodásomat, a jobbá válásomat, a céljaim elérését segíti.
Tanultam egy újat...
Egy kedves ismerősömmel beszélgettem - mi másról, mint mesékről - és elmondta, hogy az ő meséje a Hétszínvirág. Valentin Katajev tollából ered ez a mese, s eleinte kicsit furcsállottam, hogy miért tetszik neki ez olyan nagyon.
Régóta ismertem a történetet és a "mondókát" is.
Folytatva a beszélgetést, emlékeiből elővarázsolta, hogy a mese szereplője Anna (az ismerősöm lánya Hanna, az enyém Anna) szinte csak erre csak emlékszik a történetből és a következő "mondókára":

"Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg dél fele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz, kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek - és itt jön Annuska kívánsága"

Ahogy elmondta nekem ezt a "versikét" az ismerősöm, hirtelen döbbentem rá, hogy ez egy mantra.

A gondolat és a szó teremtő ereje időtlen idők óta létezik.
Próbálják ki Ti is.

Ez tetszik, tovább olvasom»

Születés Hete

Hamarosan a szívemnek nagyon kedves programsorozat indul be országszerte: a Születés Hete. Alig van már város, ahol ne lennének rendezvények, előadások ebben a varázslatos témában.

A születés egy csoda.

S így volt ez mindig. Amíg nem birtokoltuk azt a tudást, ami megmagyarázta a szülés természetét, addig nem volt más, mint a hit és a félelem.

A magyar néprajzban sok érdekességet lehet találni a születéssel, a várandósággal kapcsolatosan. Próbálták megkönnyíteni a szülést különböző mágikus cselekvésekkel, amelyeken ma talán már jót derülnénk, de ezek a cselekvések erővel bírtak. Azért, mert a pozitív gondolkodást segítették: mivel ezt és ezt teszem, ezért minden rendben lesz.

Azt hiszem előveszem a meséket is, és keresgélni fogok születéssel kapcsolatos meserészleteket is.

Addig is egy igaz történet. Lehet, hogy ismeritek a Dr. House-ból, de ez az eredeti – a sorozatban lévő néhány filmkocka, igaz történeten alapul, melyet a műtéten résztvevő szülész mesélt el.

1999-ben egy magzati méhen belüli műtét során a kis, 21 hetes Samuel keze kicsúszott a méhből és a sebész hozzá képest hatalmas ujja gyengéden visszasegítette az apró kezet a védett anyaméhbe. A kisfiút súlyos gerincproblémával műtötték, majd a méhet visszazárva rendesen fejlődött és 1999. december másodikán egészségesen született meg.

"A műtétet a méhen belül hajtották végre, tehát a magzatnak semmilyen része nem került ki a méhből. A méh külsején végzett finom mozgatás segítségével állították be a magzatot az operációhoz szükséges helyzetbe. A teljes operáció egy és egy negyed órát vett igénybe, és amikor elkészültek, mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. A szemem sarkából azt láttam, hogy a méh megrázkódik, majd hirtelen egy kar bukik ki belőle, ami visszahúzódott, míg csak a kis kéz látszott. Az orvos odanyúlt és megemelte a kezet, mely rögtön reagált és megszorította az orvos ujját. Az orvos megrázta a pirinyó öklöcskét. Az egész olyan gyorsan történt, hogy a mellettem álló nővér csak annyit kérdezett:

„Mi történt?”

„Kinyúlt a gyerek a méhből” - mondtam.

„Ó, mindig ezt csinálják” – felelte.

Ez tetszik, tovább olvasom»